Sokan esküsznek mindarra, ami bio, természetes, organikus, nincsenek benne adalékanyagok – legyen az étel, ital vagy éppen gyógynövény. Egyrészt persze pozitív, hogy az ember szeretne visszatérni a természethez, újra megbarátkozni a bevált növényekkel és eljárásmódokkal, de attól, hogy valamire rányomjuk a „természetesség” bélyegét, még nem biztos, hogy hatékony és jótékony is.
Ha csak a szépségápolás történetét nézzük, a modern orvostudomány kialakulása előtt számos olyan, egészen természetes anyagot használtak a nők, amely mérgező vagy csak irritáló volt: nadragulyát a pupilla kitágítására (ez hosszabb távon vakságot okoz), égetett meszet szőrtelenítésre (amely erősen irritálta a bőrt), krétaport a szép, fehér bőrszín elérése érdekében (de nem az arcon, hanem orron át alkalmazva)… Egyes anyagok kifejezetten károsak, mások csak átmeneti kellemetlenségeket okoznak – de a régi korokkal ellentétben ma már mindegyik hatásmechanizmusát ismerjük.
Az az egyszerű tény, hogy valamely anyag megtalálható a természetben, még nem jelenti azt, hogy pozitív hatással lesz a bőrünkre.