Volt egyszer egy mese, amelyben egy festő addig kérlelt egy helyes, szeplős kislányt, amíg az meg nem engedte, hogy lerajzolja. Mindössze egy kikötése volt: a szeplőket le kellett hagynia a képről. Pedig a festő szemében ez tette igazán helyessé a kislányt... Később, persze, amikor már elbúcsúzott a vörös hajú lánykától, odafestette a szeplőket is. De sokszor biztos előfordul, hogy a sűrűn pöttyözött arcú lányok-fiúk azt kívánják, bárcsak inkább lenne egyszínű az arcuk.
Persze lehetnek éppen büszkék is a helyes szeplőikre. Ha már mesék: a rebellis kisfiúknak és kislányoknak mindig is előszeretettel rajzoltak az illusztrátorok feltűnő szeplőket. Gondoljunk csak Harisnyás Pippire. Vajon a szeplős gyerekek önfejűbbek, vagy csak védekezési mechanizmus, hogy dacosak, mert eltérnek az átlagtól, és emiatt esetleg csúfolhatják őket?